Az elmúlt 10 év során rengeteg emberhez elért az Életfa, így az évforduló alkalmából az évek alatt megismert emberektől kérdeztük, hogy mit jelent számukra az Életfa, hogyan emlékeznek vissza az együtt eltöltött évekre.
Zita , Kristóf anyukája ezt írta rólunk:
,,Az Életfával 2017-ben találkoztam először. Akkoriban kapott a fiam Asperger diagnózist. Kiváncsian ugrottam neki a szakirodalomnak, bújtam az internetet, hogy mégis hogyan tudok segíteni a gyermekemnek, egyáltalán mi várható a továbbiakban még, milyen fejlesztésre, támogatásra van szüksége?
Éreztem, hogy a szakcikkeken, módszertanokon túl másra is szükségünk lesz. Tovább keresgéltem, és az Érd, SNI, autizmus szavakra az Életfa Csoport honlapját dobta fel a net. Így kerültem kapcsolatba Ömböli Ágiékkal és szépen lassan bekapcsolódtunk az életükbe. Kutya és víziterápia, dráma, megfáradt anyáknak kreatív foglalkozások, (festés, pöttyözés) szappanfőzés, szépítkezős fotózás, mikulás ünnepség, jótékonysági úszás, focitorna, sütivásár, mentor szülő képzés…és még sorolhatnám, hiszen rengeteg élményben volt részünk. A többes szám itt nem véletlen. Nemcsak a fiam kapott fejlesztést, támogatást, hanem én is, hiszen Ágiék kifejezetten szívügyüknek tartják, hogy a szülők is – akik másképpen fejlődő gyermeket nevelnek – a hétköznapi teendőkből kicsit kiszakadva élményhez jussanak, mentálisan töltődjenek. Mi az amit kiemelnék az Életfával kapcsolatban? Két dolgot mindenképpen: az egyik, hogy az élményeken, fejlesztéseken túl sorstársi közösséget kovácsolnak. Felismerték már az elejétől fogva, hogy óriási ereje van a közösségnek! Mindannyiuk személyében egy erős, előre tekintő nagyszerű nőt ismertem meg, de együtt igazi SUPERWOMENEK! 
Tényleg bármire képesek! Ezer szállal kötődöm hozzájuk, mert – bár a fiam felnőtt, – szeretnék segíteni autizmussal élő gyermekek családjainak.
A másik dolog, amit kiemelnék: a tenni akarás. Az indulásnál pár anyuka a Korai Fejlesztőből összedugta a fejét, hogy de jó lenne találkozni! Most ott tartunk, hogy a Vackor Tanodán túl, egy nappali ellátót szeretnének létrehozni. Nem keseregnek, nem mutogatnak, hogy mi járna nekik (pedig lenne rá okuk bőven) hanem keresik a megoldásokat és a lehetőségeket. Sokat dolgoznak önmagukon, képzik magukat, kitartóak, szívósak, és az idő nekik dolgozik. Hiszem, hogy aki hisz, csodákat lát! És ők hisznek, és tesznek. Nem csak magukért. Másokért is. Érted és értem. Mert soha nem tudhatjuk, hogy kinek mit dob az élet. Egyszercsak az élet kacifántos oldalán találjuk magunkat és olyan jó tudni, hogy van egy oázis, egy üde színfolt Érd város életében, ahol az amúgyis nehezített pályán mozgó családok nemcsak válaszokat, megoldásokat kapnak, hanem extraként még sorstársközösséget is!”
