Az elmúlt 10 év során rengeteg emberhez elért az Életfa, így az évforduló alkalmából az évek alatt megismert emberektől kérdeztük, hogy mit jelent számukra az Életfa, hogyan emlékeznek vissza az együtt eltöltött évekre.
Edina , Dorka anyukája ezt írta rólunk:
,,Az Életfás anyukákkal egy érdi Facebook csoportban találkoztam a kezdetektől, kb 10 éve. Aztán kiderült, hogy mindannyian a Biatorbágyi Korai Fejlesztőbe hordjuk a gyerekeinket. A történetünk innen indul, ekkor döbbentem rá, hogy hasonló problémával küzdünk és nem vagyok egyedül. Az Életfa mottója az első pillanttól az volt: Együtt növünk nagyra. Amivel én akkor még sajnos nem tudtam mit kezdeni. Úgy gondoltam, hogy a rendszer, az állam feladata a mi kacifántos életünk megoldása. Talán nem hittem magunkban. Ezért is volt egyfajta eltávolodás az egyesülettől, kerestem magam a nagyvilágban. Aztán az élet mégis máshogy döntött, szépen apránként visszakerültem a körforgásba kislányom Dorka által, amikor is a fejlesztő napköziben folytatta a kis életet. Az elmúlt tíz év hatalmas tanulási folyamat volt önmagammal és a környezetemmel kapcsolatban is. Beismertem, hogy egyedül nem megy, közös erő kell ahhoz, amit megálmodtuk a gyerekeinknek. Noncsi anyukája, Ági szavai jutnak mindig eszembe régről: olyan intézményt álmodott meg Noncsinak és a többi gyereknek, ahol jelen van a szeretet, sok fénnyel teli napsugaras szoba van, szuper pedagógus csapat terelgeti a gyerkőcöket. És ez a hely tényleg megvalósult, a Kálmán utcai fejlesztő napközi pontosan ilyen, amilyennek Ági elképzelte. Nagyon büszke vagyok rájuk, amit itt Érden elértek. Lassan öt éve én is részese vagyok ennek a csodának és mostmár látom és hiszem a jövőt, hogy együtt mire vagyunk képesek, és sikerül szintet lépni és létrehozni a nappali intézményt.”
