Az elmúlt 10 év során rengeteg emberhez elért az Életfa, így az évforduló alkalmából az évek alatt megismert emberektől kérdeztük, hogy mit jelent számukra az Életfa, hogyan emlékeznek vissza az együtt eltöltött évekre.
Melinda , Boti anyukája ezt írta rólunk:
,,Nekem az Életfa olyan magától értetődő ma, pedig nagyon sok munka van abban hogy létezünk és ahogyan létezünk. Éppen 10 éve költöztünk Érdre, amiatt a korai fejlesztő miatt, ahol egymásra találtunk, mi Anyukák. Mindössze 1 hónap eltérés volt a beköltözésünk és az Életfa megalakulása között. Már sok helyen elmondtam, hogy én nem akartam anno egy csoporthoz sem tartozni. Nem akartam más sérült családokkal barizni, facebook-om még nem is volt. El voltam foglalva a napi feladatokkal, fejlesztéssel, új volt a város is…
Elsőnek Ágival kerültem kapcsolatba a fejlesztőben és bevonzott…ma már el sem tudnám képzelni az életemet „Nélkülünk”. Annyi mindent fel tudnék sorolni, hogy hányszor éreztem nagyon jól magam, akár training-en, baráti összejövetelen, zeneterápián, kavics/élmény festésen, mikuláspartin, sütivásáron, sárkányröptetésen, amit együtt készítettünk…és szinte bármin…az lenne a problémás feladat, ha össze kellene szednem, mi nem volt jó és szép ebben a 10 évben. Ha legjobb tudásomat hoznám elő, akkor is üres lenne a listám! Tudom, ez bulváros címlap-nak hangzik, de részemről akkor is így van! Nagyon hálás vagyok hogy létrejöttünk és itt tartunk…és még hol fogunk a jövőben…reklámszlogennel élve: I’m lovin it
„
