Az elmúlt 10 év során rengeteg emberhez elért az Életfa, így az évforduló alkalmából az évek alatt megismert emberektől kérdeztük, hogy mit jelent számukra az Életfa, hogyan emlékeznek vissza az együtt eltöltött évekre.
Dóri, Zóra anyukája ezt írta rólunk:
,,Összekeveredett telefonszámoknak hála kerültem kapcsolatba az Életfával.
Csak a kezdeti években voltam velük, de a mai napig Életfásnak mondom magam.
Én szabadtéri programokat akartam szervezni a Rett szindrómás lányom köré, ők pedig azt mondták, jövünk mi is. Az első közös auti barát buborékeregetés óta sokszor bebizonyították, nincs lehetetlen számukra. Én még mindig a buborékeregetésnél tartok, ők pedig már nappali ellátó intézményt készülnek indítani, a fejlesztő napközi futtatása mellett.
Ma már sajnos többezer km választ el tőlük, de még mindig úgy érzem, a falkához tartozom. Ha bármikor keresem őket egy baráti szóért vagy s.o.s segítségért, azonnal ott vannak velem. Pozitív életigenlésük ragályos.
Büszkén pörgetem posztjaikat, és irigykedve követem, mi mindenre készülnek a következő hónapokban, években.
Érd (és környéke) közössége nagyon szerencsés, hogy egy ilyen szervezettel gazdagodott az elmúlt 10 év alatt. Kívánom, hogy ez az álom is megvalósuljon, és nyugodt jövőre készülhessenek az érintett szülők.
Csak így tovább Életfa! Nagyon hiányoztok”
