Egy kis szösszenet az életünkből, a testvéri szeretetről. Mert egy kacifántos gyerek életében a tesó bizony hatalmas kincs!
A tesóra mindig lehet számítani, hiszen ott van, segít, ha kell, és számára mindez teljesen természetes. Odafigyel, türelmesen vár, alkalmazkodik, sokszor anélkül, hogy bárki kérné erre. Persze néha neki is elege van, és bizony előfordul, hogy hangot is ad annak, hogy most ő szeretne egy kis figyelmet, segítséget, vagy egyszerűen csak azt, hogy végre körülötte forogjon a világ.
És persze itt is vannak összezörrenések, kisebb-nagyobb testvérharcok, meg olyan pillanatok, amikor a legnagyobb egyetértésben fognak össze ellenünk, és együtt próbálnak túljárni az eszünkön. Ilyenkor aztán hiába minden szülői igyekezet, azért sem fogadnak szót!
De talán éppen ettől olyan szép ez az egész. Együtt játszanak, nevetnek, bosszantják egymást, kibékülnek, és közben észrevétlenül rengeteget tanulnak egymástól. A kacifántos gyerek számára a tesó nemcsak segítség, hanem játszótárs, cinkostárs, barát, akivel olyan dolgokat is megélhet, amiket velünk, szülőkkel egészen másképp.
Mert mi, szülők, bármennyire is szeretjük a gyerekeinket, úgyanúgy mint egy testvér, sosem fogjuk. És ez így van jól.
A kacifántos gyerekek is elsősorban gyerekek, akik szeretnek játszani, hülyéskedni, bulizni, nevetgélni, viccelődni. Matyi is épp ilyen.
És amennyire szüksége van a testvéreire, éppúgy szüksége van a korosztályára, közösségre, ahol együtt lehet és vidámkodhat a hozzá hasonló gyerekekkel. Erre készül a Bölömbika, az Életfa Fejlesztő és Gondozó Központja.