Nehéz vagy könnyű egy CP-s gyermek szüleinek lenni? Október első felében van a CP világnapja. (CP = cerebrális parézis, központi agyi idegrendszeri sérülés)
– Nekünk is, gyermeküket otthon ápoló anyáknak is volt egy előző életünk, amit nem felejtettünk el. Mindannyian dolgoztunk. Volt egy karrierünk, egy életképünk egészséges gyerekekkel. De hirtelen ez az álomkép megváltozott. A munkahelyünkre sokan nem tudtunk visszatérni, és a napi 24 órás, évi 365 napos otthonápolás munkája jutott nekünk. Örülnénk, ha ezt a munkát munkaviszonynak ismernék el, mert szabadság nem jár így nekünk.
– Minden nap erősnek és kitartónak és türelmesnek kell lennünk, hogy az extra krízis helyzeteket kezelni tudjuk, azokból fel tudjunk állni és tovább tudjuk működtetni a mindennapokat. Reziliensnek kell lennünk.
– Nem könnyű, sőt nehéz. De cserélnénk-e mással? Nem. Mert ezek a kacifántos gyerekek rendkívül sokat adnak hozzá az életünkhöz, a személyiségünkhöz, ami felbecsülhetetlen. Rengeteg dologra tanítanak, így például a feltétel nélküli szeretetre, a türelemre, az elfogadásra, az aprónak tűnő értékek megbecsülésére, a világra való nyitottságra.
– Főleg ez utóbbi nagyon nehéz lenne, ha nem lenne mögöttünk egy közösség és egyedül kellene megvívnunk a világ előítéleteivel szemben, és a járható utak felfedezésével.
– Mivel mögöttünk egy nagyszerű közösség, az Életfa Csoport áll, így minden sokkal szebb és könnyebb, és hiszem, hogy a jövőben is így lesz.
Kedves Barátaink! Tőletek is azt kérjük, hogy gondoljatok szeretettel a CP-s gyerekekre és családjaikra, legyetek nyitottak feléjük, és engedjétek közel magatokhoz őket, mert nektek is sokat adhatnak ezek a gyerekek és fiatalok.