December 5. – Az önkéntesek nemzetközi napja 
Az Életfánk működése rengeteg dolog miatt gördülékeny, de egy nagyon fontos eleme ennek a csodálatos önkéntes csapatunk!
Bár mindannyian önkéntesen, a szabadidőnkben tudunk az egyesületben tevékenykedni, az mégis mindig megható és jóleső érzés, amikor olyan emberek is segítenek, akiknek korábban nem volt közvetlen kapcsolata sérültekkel. 
A munkánkat egyre több önkéntes segíti, a fejlesztőnkben, táborokban, dráma foglalkozásokon és az eseményeinken is.
Ebben a posztban óriási hálánkat szeretnénk kifejezni az Életfás Nagyiknak, akik végtelen szeretettel és türelemmel fordulnak a gyerekeinkhez. Nagyjából egy évvel ezelőtt elkezdtünk nyugdíjas önkénteseket keresni, de nem tudtuk mire számíthatunk — fognak vajon jelentkezni? A legnagyobb örömünkre sokan rátaláltak ezalatt az idő alatt az Életfára, és őket is beszippantotta ez a világ. Megkérdeztük őket hogy érzik itt magukat, mik a tapasztalataik, és szeretnénk veletek is megosztani a válaszaikat. Itt most három önkéntes nagyit mutatunk be, de rajtuk kívül van még sok önkéntesünk, nagymama és nagypapa, és fiatalok, akik mind külön világot hoz el hozzánk
.
Sokszor megállunk egy- egy pillanatra, és csodáljuk a szeretetüket, odaadásukat, érzékenységüket. Nem is lehet külön- külön elmondani, hogy milyen rengeteg mindenben számíthatunk a nagyikra: ARI-ra, BLANKÁ-ra, CSÖPI-re, GIZI- re, JÓZSEF-re és VICÁ-ra. (ABC sorrendben)
Nem lenne megjavítva, rendbehozva minden elemes segédeszközünk, zseblámpánk, játékunk. Nem csillogna a konyhánk, a gyerekek nem ehetnének Életfás szerető nagyikkal és nagypapával. Nem lenne megvarrva minden elszakadt eszközünk. Nem hozna nyugalmat az odahajoló halk szó, mosoly, bátorítás, gyógyító energia. Nem lenne annyi finom sütemény az Életfás eseményeken. És a színházi munkában sem lenne ott egy mindenben segítő nagyi!
Köszönjük, hogy itt vagytok velünk!
