Hogyan tovább iskola után? – Egy fájó kérdés, amire választ kell találnunk
Megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Csillagház Általános Iskola meghívta egyesületünket egy előadásra a békásmegyeri művelődési házba, melynek a címe „Hogyan tovább iskola után?” volt.
Ez a kérdés sok súlyosan érintett gyermeket nevelő család számára nem egyszerűen egy jövőbeni döntés… hanem egy szinte megoldhatatlannak tűnő élethelyzet.
Mert tudjátok, mi történik sok sérült gyermekkel az általános iskola után? Nagyon gyakran az, hogy nincs hova menniük.
Sokan csak iskolaköteles korig, 16 éves korukig tudnak az iskolarendszerben maradni, utána azonban egyszerűen elfogynak a lehetőségek. Nincs intézmény, nincs program, nincs méltó életút. És ilyenkor a fiatalok – akik addig közösségben éltek, tanultak, fejlődtek – visszakerülnek az otthonuk négy fala közé.
Velük együtt pedig a családjuk is.
Legtöbbször az édesanya az, aki újra otthon marad. Sokszor fel kell adnia újra a munkáját, hogy gondoskodjon a gyermekéről. A családok beszűkülnek, a lehetőségek elfogynak, és úgy tűnik, mintha nem lenne tovább vezető út. Nagyon szomorú képet tud ábrázolni ez a jövő.
A beszélgetésen meghívott vendégként jelen volt Szulyák Eleonóra, a HSOÉSZ (Halmozottan Sérültek Országos Érdekvédelmi Szövetsége) szakmai vezetője is, aki bemutatta azokat a kutatási lehetőségeket és információs forrásokat, ahol a szülők utánanézhetnek különböző intézményeknek, támogatásoknak és juttatásoknak.
Mi, az Életfában hiszünk a közösség teremtő erejében. Ezért is kínálunk egy nagy közösségnek sok fejlesztést, családi programot, szakmai tanácsadás és mentorszülői segítséget. És ezért szeretnénk létrehozni egy olyan intézményt a súlyosan érintett gyermekeink számára, ahova jó szívvel visszük őket nap mint nap. Egy helyet, ahol élethosszig tartó szeretetet, egy jó közösséget, mozgás- és értelmi fejlesztést kapnak, és ahol mindenkiből a lehető legtöbbet hozzák ki. Mert ha nem tesszük meg, akkor feltehetőleg egy eldugott sötét, határmenti intézmény vár rájuk. Egy helyet szeretnénk, ahol akkor is családban érezhetik magukat, amikor mi, szülők már nem tudjuk őket ellátni vagy nem leszünk.
De ezt most kell meglépnünk.
Most, amikor még van hozzá erőnk.
Amikor még nem késő.
Szeretnénk példát mutatni arra, hogy a közösség erejével mennyi minden megvalósítható. Hogy néha olyan feladatokat is képesek vagyunk felvállalni és megvalósítani, amelyek eredetileg állami feladatok lennének.
Persze ez nem könnyű út.
Rengeteg munka, energia és tanulás, valamint végtelen kitartás és reziliencia kell hozzá.
Nagyon egyszerű a célunk: örökké boldognak szeretnénk a gyerekeinket látni. Minden fiatalnak – állapottól függetlenül – jár egy életút, egy közösség, egy jövő. És mi addig fogunk dolgozni, amíg ez nem csak remény lesz, hanem valóság is. 
