Ömböli Ági egyesületünk vezetője március 13-án kitüntetésben részesült. Fogadjátok szeretettel gondolatait ezen alkalomból:
„Van egy személyes és közös szenvedélyünk: az Életfa.
Stabil, fenntartható helyi közösséget építünk a fogyatékossággal élők, kiemelten a szinte láthatatlan, súlyosan és halmozottan sérült fiatalok és felnőttek köré.
Múlt pénteken, nemzeti ünnepünk előtt két nappal, Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehettem át közösségépítésért. Megtisztelő, egyben zavarba ejtő is. Nagyon örülök, de ez nem az én személyes érdemem, hiszen közösséget csak erős, elhivatott emberekkel, csapatban lehet építeni. Olyan társakkal, akikkel azonos értékrend mentén, közös célok megvalósulásáért dolgozunk.
Osztozom az elismerésben közösségi társaimmal, akik nap mint nap, erőn felül, egészen elképesztő módon tevékenykednek. Példaképeim, és büszke vagyok rájuk. Látom a mindennapjaikat, a mérhetetlen fáradtságukat és a határtalan örömüket, ami a több mint tíz és fél éves közös munkánkat kíséri. Mondhatjuk, hogy ez nekünk, súlyosan és halmozottan sérült gyermeket nevelő szülőknek a szabadságharcunk.
És persze látom a gyermekeink kedves, mosolygó, szeretetteljes arcát, hallom a nevetésüket -értük, az ő jövőjükért érdemes tenni, áldozatokat hozni.
Hálával gondolok mindazokra is, akik mellettünk álltak és állnak: családjainkra, barátainkra, ismerőseinkre, pedagógusokra, önkénteseinkre, támogatóinkra, szövetségeseinkre.
A szívemben magammal hordozom azokat a szülőket, akik ugyan nem az Életfa közösség tagjai, de ugyanabban a szülői sorsban osztozunk. Azzal a soha meg nem kérdőjelezhető elhivatottsággal teszik a dolgukat, féltő szeretettel gondozzák gyermekeiket élethosszig, amire mások rendszerint azt mondják: én erre nem lennék képes. Ez a díj Nektek is szól!
Továbbá ajánlom ezt a díjat Varga Gábor emlékének is, aki elkötelezettségével, követhetetlen emberfeletti energiájával teremtett biztonságos, szeretetteljes fészket súlyosan sérült gyerekeknek és inspirált, támogatott bennünket több formában is.
A közösség ősi, evolúciós alapú jelenség, az emberré válásunk része. Csodálatos „alkotás”. A közösségek válsága, sőt hiánya roncsolja a társadalom szövetét. Mi élő tapasztalattal rendelkezünk arról, hogy ha az emberek egy ítéletmentes, biztonságos, értő közegben elkezdenek kommunikálni, megosztják egymással a gondolataikat, akkor kreativitásuk szárnyra kap. Ha felelősséget vállalnak és közösen tesznek, annak eredménye lesz. A közösségnek teremtő ereje van – a teremtés pedig megjelenik a külvilágban és megjelenik az egyénben is.
Csányi Vilmos etológus professzor egyszer így fogalmazott:
„…szükséges az is, hogy a társadalmi elismerés ne csak a javak megszerzőit illesse, hanem azokat is, akik valamilyen formában a társas kapcsolatok fejlődéséhez járulnak hozzá.”
Köszönjük, hogy díjazták és elismerték a társas kapcsolatok fejlődéséért végzett munkánkat.
Köszönjük Kardosné Gyurkó Katalinnak, hogy észrevette civil szervezetünket, és jelölt a kitüntetésre.
Szeretettel gratulálunk Paróczai Mariannak és Vassné Baki Ilikének is, akiket már régóta ismerünk és nagyra tartunk. Ha vannak, aki megérdemelnek bármilyen díjat a munkásságukért, akkor ők azok.
Kedves Barátaink, Ismerőseink! Gyűlnek az arcainkon a ráncok, de nem szégyelljük – megdolgoztunk értük. Gyermeki naivitással bízunk egy olyan jövőben, amely megkönnyíti a hozzánk hasonló helyzetben lévő családok életét, de még nagy út áll előttünk. Reméljük, sok jó, segítőkész társunk akad az úton , akik osztoznak velünk a szellemiségünkben, az előrejutásunkban, az élményekben és így együtt sikerül megvalósítani a súlyosan sérült gyereket nevelő családok álmait!
