Ez a nap emlékeztessen mindannyiunkat az élet törékeny csodájára és arra az elképesztő erőre, amely a legkisebbekben rejlik. Minden apró lélegzetvétel, minden küzdelem a túlélésért egy igaz történet a bátorságról, az élni akarásról és a szeretetről. Gondoljunk ma együtt azokra, akik koraszülöttként látták meg a napvilágot, és családjaikra, valamint az őket gondozó szakemberekre. Különösen sok erőt kívánunk azon családoknak, akik épp most is az inkubátor mellett állnak és izgulnak.
Szeretettel küldjük Lackfi János versét:
Lackfi János: AKI KORÁBBAN ÉRKEZETT
A stadionban tombolás van,
ilyen rekord nem létezett!
És őrületben megtapsolják
azt, ki korábban érkezett.
A téren nagy várakozás van,
mindenki órát nézeget,
idegesen vár kedvesére,
aki korábban érkezett.
Előbb toppantál be a zsúrba?
Nem találják a készletet…
Torta, szendvics, lufi — tyű, bámul,
aki korábban érkezett!
De mi van avval, aki hipp-hopp,
korán kezdi az életet?
és nem találka, zsúr vagy verseny,
hová korábban érkezett…
Ilyenkor mentő szirénázik,
nyomában utcák kéklenek,
most viszik azt az újszülöttet,
aki korábban érkezett.
Nem láttál ilyen kicsi lábat,
kezet, fejet és kék szemet!
Úgy hever itt, mint békabébi,
aki korábban érkezett.
A sok doktor, nővér szaladgál,
jól tudják, hogy a léc rezeg,
az életbe kell átpecázni
azt, ki korábban érkezett.
Kiugrott az anya-melegből,
nem védi páncél, vértezet,
körülveszik hőbuborékkal
azt, ki korábban érkezett.
Mi, többiek, mit is tehetnénk?
nyújtunk feléje két kezet.
hadd nőjön később óriássá,
aki korábban érkezett.
(A képen egyik Életfás kislány, Timi, pár évvel ezelőtt, terápiás kezelés közben.)